A kronobiológia tulajdonképpen emberi természeti tipológia. Vagyis tulajdonságaink, a velünk született adottságaink halmaza. Amikor megszületünk, hozunk magunkkal egy apai genetikát és egy anyai genetikát. Ez határozza meg, hogy külsőleg hogyan nézünk ki. Milyen a testalkatunk, az arcunk formája, a szemünk színe, a hajunk, stb. De van még valami, ami hozzáadódik a születésünkkor az egész lényünkhöz, a természetünkhöz. Ez pedig a Föld energiájának a töltöttségi állapota, abban az adott pillanatban, amikor megszülettünk. Ezzel együtt lesz teljes a kronobiológiai képletünk, és kapjuk meg a ránk jellemző tulajdonságokat, adottságokat.

Tudni kell, hogy nincs jó és nincs rossz tulajdonság, nincs kevés és nincs sok töltöttségi állapot, mindenkinek pont az a jó, ami neki van, ami neki megadatott, amivel ő a legjobban működni tud. Ezt az alap képességet megváltoztatni nem tudjuk, mint ahogy a külső adottságokat sem. 

Amikor megszületünk tehát, van egy alapvető csomagunk, egy adott terhelhetőségünk, hogy milyennek születtünk. Ha ez meg tudna maradni, akkor mindenki nagyon jól érezné magát a bőrében, mert pont úgy működne, ahogy neki kellene! De az életünk során nagyon sok minden történik velünk, a szüleink felé való megfelelés, a környezetünk elvárása, a szeretet, biztonság iránti vágyunk, a kudarcaink, a csalódások – mind mind hozzájárul, hogy egy idő után azt higgyük, úgy érezzük, mégsem vagyunk jók úgy ahogy vagyunk. Ezért felveszünk ehhez a belső alap „készlethez” egy védekező technikát, egy álarcot ami módosítja az alap tulajdonságainkat, mert így könnyebb számunkra az életben való boldogulás. Vagy legalább is azt hisszük, mert egy ideig-óráig valóban működik.  

Ehhez tevődik még hozzá a szülői kondicionáltság (így vagy úgy kell tenni dolgokat), a rutin, a megszokások, így alakul ki a személyiségünk. Erre jönnek rá a sorstani hatások amik érnek minket az életben (események, történések) amik hatására megint valahogy másképp kezdünk viselkedni. 

Szépen mutatja mindezt az alábbi ábra, hogy hogyan is alakul ki az önismeretünk:

Szóval annyi minden rakódhat rá az alapadottságunkra, hogy a végére el is felejtjük kik vagyunk, kinek is születtünk valójában. Ha rá tudunk nézni, meg tudjuk ismerni az alap természetünket, akkor azzal is szembesülni tudunk, hogy vajon úgy élünk-e ahogy nekünk a legjobb lenne. Mert mi történik, ha nagyon eltér a viselkedésünk attól, amit a születésünkkor kaptunk?  

Rövidebb időre természetesen el lehet az alapértékektől térni, hiszen lehetnek olyan élethelyzetek amikor össze kell szedni magunkat, vagy mást követel a környezet, de ha ez hosszútávon fennmarad, akkor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, kisebb nagyobb fizikai tüneteket észlelhetünk, állandóan fáradtak vagyunk, stresszesek, szorongóak, olyan mintha nem önMAGunk lennénk. Mintha egy vizzel teli pohárba plusz egy cseppet szeretnénk tenni, már nem megy, nem fér el, nem bírjuk el, és kiborulunk.

A kronobiológia azonban nem csak magunkkal szemben adhat felismerést, hanem a szeretteink jobb megértésében, elfogadásában is. Hogy megértsük ki miért tesz dolgokat úgy ahogy. Hogy kinek mi a gyenge pontja, miben szorul segítségre, mit kell tanulnia, miben erős, és miben tudjuk támogatni.

Gyerek-szülő kapcsolatban, párkapcsolatban, vagy akár munkahelyi viszonylatban is sokat tud segíteni, megérést adni, hogy az együttműködésünk harmónikusabb, gördülékenyebb legyen.