Az életünk, és ezzel a sorsunk, eleve hosszabb-rövidebb szakaszokra van bontva. Ebben sokféle számolás, módszer van, akár a 7 éves szakaszokat nézzük, amikor is minden sejtünk megújul, de akár Erik Erikson fejlődéselméletét nézzük, miszerint 8 nagy szakaszba rendezi a személyiségünk alakulást.

Ezzel párhuzamosan létezik egy sorforgatókönyv nevű módszer, mely szintén a születésünk pillanatától 4-6 szakaszra tudja bontani sorstani szempontból az életünket. Ezek hosszabb, akár 20 évet is felölelő időszakok lehetnek, ahol egy-egy faladat kerül előtérbe, melynek megtapasztalása, megélése, felismerése, ennek helyes alkalmazása lenne a célja.

Azonban ezeken a hosszú szakaszokon belül is van egy másik, kisebb, 1 éves (úgy nevezett szemeszterév) periodikusan változó életszakaszunk, ami mindig az adott évben lévő születésnapunktól a következő éves születésnapunkig érvényes, finomítva a nagyobb sorsszakaszunkban érvényes éves feladatot.  Ezek az éves „feladatok” legtöbbször maguktól, spontán mennek végbe, nagyon sokan eleve azt élik, ami a „dolguk”, hiszen az ember ösztönből, zsigerből érzi hogy mi lenne a jó neki. A körülöttünk zajló események (költözés, munkahely váltás, új kapcsolat, házasság, szakítás, gyermekvállalás stb..) mind azt szolgálja, hogy általa egy új helyzetbe kerülve tovább fejlődjünk, tapaszaljunk, vagy épp mélyedjünk el egy-egy adott feladatban.

Ha ennek még tudatában is van az ember, hogy ami vele történik, az miért van, mi a célja éppen az adott változásnak, akkor könnyebben érti meg és fogadja el, hogy most épp miért van olyan helyzetben, amiben.

A szemeszterév számítás nem jóslás, inkább útmutató és felkészítő arra, hogy a következő esztendőben mire számíthatunk, milyen tanulni és fejlődni valónk van, és azt milyen szempontból kell(ene) tennünk.   Visszatekintve is remekül látszik a periodikusság, és bizton állíthatom, hogy hasznos és kedves ajándék egy szerettünknek. Nem kell hozzá mást tudnunk csak a születésnapját.