November 16. a tolerancia világnapja. Beszéljük erről kicsit.

Nekem a tolerancia, az elfogadás. Az elfogadás, mert még ha nem is értünk egyet valakivel, tiszteletben kell tartanunk azt a jogát, hogy azt gondoljon, abban higgyen, amit ő maga helyesnek tart. Mindezt még akkor is, ha meg vagyunk győződve arról, hogy téved.  Nem kell, hogy minden nézőpontot egyformán helyesnek tartsunk, de a tolerancia ott kezdődik, amikor nem gondoljuk, hogy az adott kérdésben kizárólag mi ismerhetjük a teljes igazságot, és csak nekünk lehet igazunk!

A helyes út nem az, hogy másokat meggyőzzünk a vélt vagy valós igazunkról, vagy hogy elzárkózzunk egy bizonyos nézőponttól csak azért, mert a másik arrogánsan, intoleránsan viselkedik velünk.

A legfontosabb, hogy egymáshoz tudjunk szólni, beszélgetni, vitázni, és közösen közelebb kerülni a valósághoz. A tolerancia nem a megoldásról, hanem a megoldás közös kereséséről szól. Nem egy erőltetett elfogadást jelent, hanem lehetőséget, hogy mindenki elmondhassa, amit gondol, meghallgassa mások gondolatait, és egyikünknek se kelljen félnie attól, hogy őszintén beszéljünk magunkról.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ha gyakran úgy tűnik is, mindenben különbözünk, mégis kereshetünk, és találhatunk közös pontokat.

Nekem az igazi toleranciát és általa a megértést, a kronobiológia személyiségtípus elemzés adta.

Általa jöttem rá, hogy milyen különbözőek vagyunk és hogy ez a különbözőség nem szabad, hogy ítélkezést, vagy elhatárolódást jelentsen a másik ember felé. A kronobiológia arra képes, hogy feltárja a személyiségünket abból a szempontból, hogy milyennek születtünk, milyenek az alapadottságaink. Milyen alapkészlettel rendelkezünk ahhoz, hogy az életben boldogulni tudjunk, hogy az érzéseinket milyen módon éljük meg, hogyan kommunikálunk, hogyan gondolkozunk és milyen módon reagálunk a külvilágra.
Nagyon sok minden kiolvasható egy ilyen elemzésből és pont arra ad rálátást, hogy mindannyian más-más módon tudunk helyzetekre reagálni, másképp éljük meg azt, ami velünk történik, és másképpen látjuk a külvilágot. Nagyon nagy tükröt tud tartani és nagyon jó eszköz a másik elfogadására, megértésére.

Persze sok minden más is befolyásolhatja a kialakult világnézetünket, nem csak az alapadottságaink, az eredendő személyiégtípusunk, hanem a többi olyan „külső” körülmény (neveltetés, minta, tapasztalás, felvett viselkedés), ami nem belülről fakad, hanem kapjuk, tapasztaljuk, felvesszük, alkalmazkodunk.

Ha toleránsak vagyunk, akkor nyitottak vagyunk a másik irányába, szeretnénk megérteni mi történik vele, benne. Ha toleránsak vagyunk, nagyobb bennünk az elfogadás, akár az intoleránsakkal szemben is.