Ha már ma van a család nemzetközi napja, akkor beszéljünk egy kicsit a családról. Sokféle módon lehet erről a témáról beszélni, de én most egy német pszichoterapeuta, Bert Hellinger módszeréről, és az általa megalkotott családban fellelhető „törvényekről” írnék röviden.

Hellinger filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult. Tanulmányai után 16 éven át egy katolikus misszionárius rend tagjaként Dél-Afrikában dolgozott. Itt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Visszatérése után kialakította a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családállítást.

Ennek a módszernek a lényege a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira. A módszer abban tud segíteni, hogy ha felismerjük mi az, ami sérült egy-egy helyzetben, akkor arra lehetőségünk van ránézni, megérteni, majd elrendezni, ezzel feloldva a problémát. Sokszor bele sem gondolunk, hogy egy munkahelyi megfelelési kényszer, egy szerelmi/házassági probléma, egy testvéri, szülői konfliktus, ismétlődő helyzetek, önértékelési zavarok, élethelyzeti elakadás, de akár egy baleset, vagy haláleset mögött is ezek a „törvények” sérülésének gyökerei lehetnek.  Sokszor mi magunk egy megszokott helyzetben nem tudunk megfelelő rálátással bírni a problémára, ezért szükséges ehhez egy külső módszer.

Az egyéni, személyes sorsunk sokszor összefügg a család sorsával, ami a megoldást adja. A családállítással láthatóvá lesznek azok a dinamikák, minták, viszonyok, amik a családban uralkodnak, amik a családban működnek. Hellinger szerint a család egy RENDszer, amiben, ha megbomlik a REND, akkor feszültség alakul ki. Ezeket a gócokat generációkon keresztül vihetjük magunkkal, mindenkinél akár más-más problémát okozva egyénileg.   

Hellinger a  „szeretet rendjeinek” nevezte el ezeket a törvényeket.  Nézzük mik is ezek és mit jelentenek:

Odatartozás törvénye

Mindenkinek joga van ahhoz a családhoz tartoznia, és kötődnie ahová született.

Vagyis mindenkit el kell ismerni, aki valaha ehhez a családhoz tartozott, tartozik, generációkon keresztül. Egy-egy családtag megtagadása, kitagadása, szégyellése, elfelejtése, félreállítása, kirekesztése, mind a családi egyensúly megbomlásához vezethet. Az egy családba született egyéneket mind elismerés illeti (nem összekeverendő a szeretettel!) és egy családba valónak kell tekinteni. A családi lelkiismeret úgy próbál meg REND-et tenni egy olyan helyzetben, ahol valakinek a helye nincs elismerve, hogy az illető sorsát visszahozza a családba, ezzel mintát hozva létre, és problémákat. Pl: ha egy betegség miatt lett valaki kitagadva korábban a családból, akkor ott akár az is előfordulhat, hogy más családtagoknak is betegség formájában vissza-visszatér egy mintázat, vagy valamilyen más formában jelenik meg mag a probléma. De olyan is van, hogy egy rossznak ítélt cselekedet miatt lett valaki kitagadva korábban a családból, és ez a kitagadás okoz problémát egy mostani helyzetben valaki másnak a családban, ahol az illető pl. nem találja a helyét a munkahelyén, vagy állandóan kirekesztve érzi magát valamilyen helyzetekben. Számos helyzet lehet, ahogyan és amilyen módon az előző generációk sérülése megjelenik egy jelenlegi generáció tagjánál. Ez egyénileg más-más tud lenni minden esetben.

Az odatartozás törvénye, és ezzel az elismerés azon személyekre is vonatkozik, akik nem a család klasszikus értelmében vett tagjai, pusztán lehetővé tették, hogy mások később helyet kapjanak a családban. Pl: korábbi házastársak, szeretők, élettársak, szerelmek.

Adok-kapok törvénye

Az adás és elfogadás dinamikája mindig fentről halad lefelé, vagyis a szülőtől a gyerek felé. A szülő ad a gyereknek és ő majd szintén ad tovább a saját gyerekének. Egy szülő és gyerek között sosem lesz egyenrangú ez a kiegyenlítődés, mert a szülő mindig többet ad, mint amit kap a gyerektől. Gondoljunk bele: mi a legtöbb és legnagyobb dolog amit adni lehet? Amit egy szülő megadhat egy gyereknek, de fordítva nem? Maga az élet! A gyerek ez által mindent megkapott a szülőktől, amit csak tudott (genetikát, vallást, társadalmi helyzetet, gazdaságot, szegénységet, stb…) amivel azt kezd amit csak akar! A gyermekben kétféleképpen alakulhat ki ez az elfogadás a szülők iránt: vagy elfogadja, amit kap, tiszteli és felhasználja, vagy elfogadja, amit kap, de belsőleg elutasítja (nem így kellett volna lennie, nem ide kellett volna születnem, többet kellett volna kapnom a szüleimtől, stb..), ilyenkor viszont később minden más kapcsolatában ezt a dinamikát folytatja majd. Képtelen lesz elfogadni egy kapcsoltban bármit is, és elköteleződési problémái is adódhatnak.

Ha valakinek nehéz az elfogadás, akkor a kiegyenlítés megtörténhet köszönetnyilvánítás által is. A köszönet azt jelenti: örömmel és szeretettel fogadom el, amit kapok, és igyekszem jóra fordítani. 

A hely törvénye

A családban mindenkinek megvan az alapvető helye. Van egy rangsor, ami, ha nincs betartva, akkor a rendszer megbomlik. Aki előbb született, az mindig „magasabb rangú”, előrébb van, mint aki később született.  Ez igaz a gyerek-szülő kapcsolatra, és a testvér kapcsolatra is. Aki előbb érkezett a család rendszerébe több joga van. Itt nem arra kell gondolni, hogy mindig van egy „főnök” aki oszthatja az észt, hanem hogy mindenki onnan tudja a legjobban megélni a sorsát, ahol a saját helye van. Pl: egy szülő ne akarjon a gyerek barátja lenni, egy válás után a gyereket ne emeljük fel a partner helyére, egy kisebb testvér ne igazgassa a többi testvért, stb…  

Egyébként az érkezési sorrend nemcsak a testvérek esetében fontos. Sok párkapcsolat és házasság azért nem tud feszültségmentesen működni, mert a felek nem tisztelik az előző partnereket, elfelejtik, hogy nekik köszönhetően jöhettek csak ők párjuk életébe, mert, ha az előző kapcsolat nem ér véget, akkor a jelenlegi sem jöhetett volna létre. Ezt mindig tartsuk észben!

A családállítás módszere nagyon hatékonyan és nagyon pontosan tárja elénk egy meglévő élethelyzet problémájának gyökerét, és ezzel magában hordozva a megoldást is. Amint megtörténik az elrendezés, a törvények helyreállítása (kimondással, megértéssel, elfogadással, rálátással) azonnal beindul egy olyan folyamat, mely megváltoztatja, és megoldja az addigi nehézségeket.