Az életben vannak olyan helyzetek, amikor nem éppen úgy alakul az életünk ahogy szeretnénk.
Húzzuk, halasztjuk, de előbb-utóbb felismerjük, hogy valami már nem ad örömöt, nem inspiráló, és nem szeretetből működtetjük. Ha már eljutottunk odáig, hogy tudjuk, hogy valami nem jó, nem építő, nem motiváló, akkor azt mielőbb rendezni kell! Amennyiben ezt nem tesszük meg – vagyis tehetnénk ellene, hogy másképp legyen, de nem tesszük-, akkor továbbra is annak adunk energiát, azt tápláljuk, ami nem jó, ami negatív az életünkben.
Meg kell értenünk, hogy a nem döntés is DÖNTÉS.
Ekkor egyre több olyan helyzet adódhat az életünkben, ami a változásra fog inspirálni bennünket. Folyamatosan piszkálva a lelkünket, hogy figyelj, nem ez lenne az utad! Egyre fáradtabbak vagyunk, egyre motiválatlanabbak, türelmetlenebbek. Ha mégsem változtatunk és mindent hagyunk a régiben, akkor azt tapasztalhatjuk egy idő után, hogy valójában semmi sem maradt úgy ahogy volt, – hanem csak rosszabb lett.
De azt mondjuk, kibírjuk! Azt mondjuk nem baj, és éljük tovább az életünket. Azt mondjuk, hogy másnak sem jobb, nekem miért lenne? Azt gondoljuk másképpen sem lenne jobb, vagy előbb – utóbb az is ilyen lenne, mint most ez a helyzet. Vagyis minek változtatni? Különben is, az fárasztó, azért tenni kellene, és az mindent megváltoztat. Igen ez így van. De megéri!
Ami lehetne a rossz helyett az most még számukra ismeretlen, elképzelhetetlen. És senki, de senki nem tudja garantálni, hogy valóban jobb lesz. Ezért inkább lemondunk róla, és maradunk a számunkra nem komfortos helyzetben, mert azt ismerjük. A probléma ezzel az, hogy a szeretetlen helyzetek megbetegítenek, testileg és lelkileg egyaránt. De amíg nem elég rossz, amíg nem fáj eléggé, addig nem történik meg a változás. Általában megvárjuk az utolsó utáni pillanatot, mert a kisebb figyelmeztető jeleket nem vettük észre. Ekkor egy súlyosabb betegséget produkálunk, vagy maradandó sérüléssel járó balesetet, vagy olyan veszteséget akár anyagilag is, hogy abból szinte lehetetlen kijönnünk.
Értsük meg, hogy a változás nem rossz. Sőt! Amikor megtörténik a tudatosulás, amikor tisztán látunk, amikor tudjuk, felismertük, hogy mi a nem jó az életünkben, az mindig jobbat, szebbet, teljesebbet hoz! Felszabadít, könnyebbséget hoz, tehermentesít. Ilyenkor a szívünkkel érezzük, hogy az a mi utunk.
De az ego, a logika, a múltbéli rossz tapasztalatok, az önsajnálat, az önbizalomhiány, a belénk nevelt minták és sémák, a belső korlátaink mind-mind akadályoznak minket abban, hogy megtegyünk az első lépést a változás felé. Sokszor ez nem is megy egyedül, ezért ne féljünk, és ne szégyelljünk segítséget kérni. Akár egy pszichológus, terapeuta, vagy tanácsadó segítségét. Vannak erre módszerek, technikák, van ebből kiút. Legyen erőd elkezdeni a változást!
Keress meg, ha hasonló helyzetben vagy.